A Magyar Tehetséggondozó Társaság XXVII. Országos Konferenciáján elhangzott szakmai előadás szövege, megjelent a TEHETSÉG című kiadványban (XXIV. évfolyam 2016/3. szám)
„Írjatok úgy, hogy szeressenek, értsenek benneteket, s mosolyogva, könnyezve csudálkozzanak rajtatok!” (Bessenyei György)
A régmúltban egy percig sem gondolkoztam azon, milyen a jó tanár. Úgy huszonöt éve, amikor ennek a csodás, 105 éves gimnáziumnak a falai között érettségiztem. Ma már tudom: pontosan olyan tulajdonságokkal rendelkezik, amilyenekkel az akkori tanáraim is: az emberi tényező nem változik, az érték, annak átadása, a humánum, a motiválás rendre jelen volt a mindennapjainkban. A tehetségek felismerése ugyan nem online tehetségdiagnosztikai módszerekkel történt, mégis megtalálták tanáraink, gondoljunk a Bessenyei Akadémia jeleseire és azokra, akik biztatták, inspirálták őket, minket alkotásra művészetekben és felfedezésre a tudományokban: „A jó tanárnak a tehetség kihívást jelent, növeli a kreativitását. A jó tanár mindig nyitott arra, hogy az egyediségnek olyan egyedi programot találjon ki, amelyik csak rá szabott.” (CSERMELY, 2010).
Ami változott: az a világ rohanása, a technológia, ami mellett a 21. század pedagógusa nemhogy nem haladhat el, nemhogy lépést kell tartania, hanem meg kell próbálnia megérteni és megkedvelni.
A következőkben az elmúlt években folytatott tehetséggondozó tevékenységünket, órákon és órákon kívül végzett alkotómunkánkat fogom néhány szelettel szemléltetni. Kiemelem, hogy rengeteg szakirodalom lelhető fel az irodalomtanítás új útjaival kapcsolatban (az előadás óta újabb és újabb írásokat olvashatunk a témával kapcsolatban), de valahogy tompább az anyanyelv, a magyar nyelv tanításával foglalkozó – holott az alkotáshoz elengedhetetlen az ebben való megújulás is. De jól gondolom: megújulás? Inkább így: megújulás vs. hagyomány. Álláspontom az, hogy ennek a kettőnek folyamatos mérlegnyelven tartása hozhat igazán jó eredményt.
Akár tehetséggondozás, akár felzárkóztatás, akár alapórák, versenyek, pályázatok tekintetében gondolkodunk, elengedhetetlenül fontosnak tűnik az IKT-eszközök használata. Vannak tantárgyak, amelyek élenjárnak ebben a tekintetben, a magyar nyelv és irodalom talán nem ezek közé tartozott egy ideig. Nem ritkán láthatunk olyan képeket interneten, amelyek arra irányulnak, hogyan vegyük rá a diákokat arra, hogy ne használják órán a technikai „kütyüket”. Nem tudok ezekkel egyetérteni, a legtöbb esetben nagyon hasznos lehet: egy önállóan kikeresgetett fogalom, kép, prezentációhoz anyaggyűjtés maradandóbb élményt, tartósabb tudást eredményezhet, mint a mindenki számára egyformán használható tankönyvi kép (aminek nem a hasznosságát kérdőjelezem meg természetesen), de az önálló siker és eredmény felejthetetlenebb – és kevésbé unalmas. A tehetség felismerésében és gondozásában is új utakat nyitott meg ez a lehetőség, persze a jól bevált, hagyományos módszerek mellett, azokat kiegészítve.
Hogy mit gondolnak a diákjaink a tehetségről (persze, itt most csak egy csoport, egy adott tudásállapotban, hozzáállással), azt szemlélteti ez az általuk létrehozott szófelhő. A szavakat a csoport tanulói gyűjtötték asszociációs módszerrel, és kooperatív munkában készítették a csoport szófelhőjét. (1. melléklet)
Sok szó esik a tantárgy kapcsán az élményközpontúságról, a befogadásról, az innovációról. Az általam képviselt leginkább kifejezőnek vélt szóval: az alkotásörömmel próbálom összefoglalni mindazt, amit fontos átadni, megszereztetni, megéltetni a diákokkal a magyartanítás kapcsán. (Elmélkedem: órákon? órákon, kívül? olvasás közben? Mindig, amikor szöveggel találkoznak, megírttal vagy megírandóval.)
Mit tehetünk a ma fiataljaival és értük magyarórákon, hogyan tudunk minőségi munkát végezni? A pedagógus egyik (a téma szempontjából most kiemelten fontos) feladata, hogy felismerje a tehetséget, és „eljuttassa saját tetőjéig” (PÁLDI, 1994:145). Az nagyon más, hol ez a tető: egy sikeres bekezdés megírása, kétperces beszéd megtartása, jó érettségi, önálló kötet stb. Olyan módszereket, lehetőségeket összegzek – erősen a teljesség igénye nélkül –, amelyekkel bizonyítottan jó úton járhatunk.
Mi történik órákon? Számos komoly ítélet hangzik el mind az olvasmányokkal, mind a módszerekkel kapcsolatban. A tanár taníthat frontálisan, kooperatívan, adhat projektfeladatot. Írathat és írhat a táblára, a füzetbe, jegyzetet készíttethet, netán diktálhat. Használhatja az interaktív táblát, élhet a Facebook adta lehetőségekkel, készíthet és készíttethet Power Point bemutatót, prezit. Használtathatja órán a web.2-es eszközöket, ahelyett, hogy eltetetné. Ami órán történik egy-egy tanteremben a felsoroltakból, az nagyon változatos. Magyarórákon leggyakrabban alkalmazott módszerek, technikák: folyamatábra, fürtábra, idézetkártya, jellemtérkép, gondolkodástérkép, kreatív írás, pókhálóábra, szakaszos olvasás, tollak középen technika, T-táblázat, és így tovább a fantázia határáig (vö. Pethőné Nagy Csilla módszertani kézikönyve). De: a fiatalok évről évre (száguldó gyorsaságú) megváltozó viselkedése figyelhető meg. „Az a pedagógus, akinek nem széles a rezonanciaskálája, nem nagy a megértési kapacitása, …teljesen értetlenül áll a fiatalok olyan viselkedési képleteivel szemben, amelyek törvényszerűen következnek a tömegkommunikációs eszközök hatásaiból” (HARSÁNYI, 1994:206).
Háttérbe szorul az alkotás megélése a diákok gyors információszerzési metódusai miatt? Az alkotást, az alkotni tudást, a vágy megélését az alkotásra szeretnénk visszaadni diákjainknak. Hogyan is? A rég ismert Gutenberg-galaxis és Neumann-, Internet- vagy Google-galaxis vita „eredményhirdetésekor” fontos hangsúlyozni, hogy nem mindenáron kell használni az IKT eszközöket, az alkalmazásuk mellé pedagógiai célt kell rendelni! Prievara Tibor szókapcsolatával élve talán elérhetővé válik ezáltal, hogy az oktatási folyamat „potyautasaiból” (PRIEVARA, 2015:90) egyre kevesebb üljön az óráinkon.
Az alkotás nem ismer kényszert – a művészet szabad, avagy hogyan ne legyen „potyautasunk”
A kreatív írás egyik mára kedveltté vált formája a klasszikus és modern összejátszatása. A beérkező gimnazisták azonnal ókori szövegekkel szembesülnek, kedveltté tehető a téma például egy istenek csetelésére invitáló feladattal. A diákok megírják az istenek beszélgetését, mozgósítják mitológiai tudásukat, de használhatják a csetnyelvet, az ifjúsági szavakat. Egy másik kedvelt feladat a továbbírás. Például Madách Imre Az ember tragédiája című 15 színből álló drámai költeménye 16. színének megírása. Az ötlet Karinthy Ferenc után szabadon kezelhető, aki megírta Gulliver 4 utazásáról szóló kalandregényének ötödik részét. A tanulók a téma kezdetén tisztában vannak azzal, hogy hasonló színt kell írniuk, lehetőség szerint a Madáchéval megegyező, ahhoz hasonló stílusban, hangnemben, így jobban figyelnek olvasás és feldolgozás közben. A legváltozatosabb ötleteket találják ki, minden évben bővül a repertoár: Ádám utazik a jövőbe, a pusztuló jég birodalmába, együtt halad migránssal, külföldön dolgozó, családjától távol élő édesapával, toronyépületben vagy repülőn támadást szenvedő amerikaival, de továbbra is előfordulnak középkori, nyugatos világban, világháborúban, koncentrációs táborban tett utazások témaként.
A Facebook megjelenése óta nagy sikernek örvend híres emberek profiljának létrehozása: 11. évfolyamon irodalomból a Nyugat folyóirathoz kapcsolódó szerzők Facebook-profilját hozzák létre a tanulók legszívesebben, majd beszélgetéseket folytatnak, megosztanak, eseményeket hoznak létre, ismerősöket jelölnek be (szintén a korszakhoz tartozó hírességeket, akiknek oldalát osztálytársaik hozták létre). Kínálkozik, hogy a témakört differenciált oktatásra használjuk: a középszinten érettségiző diákok például Ady Endre és Kosztolányi Dezső, az emelt szinten érettségizők Kosztolányiné Harmos Ilona és Judik Etel profiljával dolgozhatnak többek között. A női alkotókat mostanában nagyobb kíváncsisággal választják érdeklődő tanulók, az egyik legújabb és legérdekesebb hosszú csetszöveg és kiváló profil Czóbel Minka és Harmos Ilona (2. melléklet) illetve Erdős Reneé kapcsán jött létre. A tanulók mindeközben valós kontextust teremtenek, önállóságot gyakorolnak, kutatnak, gyűjtőmunkát végeznek, együttműködnek, felelősséget vállalnak maguk és társuk-társaik tanulásáért, a technológia nyújtotta lehetőségeket kihasználva. Ez a feladat csak látszólag játék, nem egyenlő digitális linkséggel. Extra tevékenység a beszélgetés folyamatának videóra vétele, megvágása: a tehetségek komplexitásban szeretik látni munkájuk eredményét.
Számos sikeres szöveg jött létre átiratként, például a középiskolai oktatásban kissé háttérbe került 19. századvégi novellisztika kapcsán. Egy felkérésre Tömörkény István novellájából készültek átiratok, az eredeti téma aktualizált változatai, vagy egy részletének más szempontú megközelítései, melyek publicitást nyernek Szegeden, a Szimpózium a 150 éve született Tömörkény István emlékére rendezett esemény előadásaiból készülő kiadványban is.
Az átiratok elkészítését nyelvi tevékenység előzi meg, az archaikus és tájnyelvi szavakat a diákok próbálják értelmezni, majd aktualizálják (egy példa a sok közül Tömörkény szövegéből: a most mén el tüllem az eszöm kifejezést mai szóhasználattal így képzelik a diákok: megbolondulok, agyhúgykövet kapok, eldobom az agyam, szöszi vagyok; Jézusom!).
Ennek folytatásaként meg lehet hívni a tanulókat közös szövegalkotásra: a Google Drive segítségével. A felhőtárhelyben egy elkezdett novella várja az e-mailben meghívottakat, a kik a link birtokában továbbírhatják a megkezdett szöveget, de belejavíthatnak egymáséba, tanácsokat adhatnak, más irányba vihetik a megkezdett történetet, átírhatják a címet, megtapasztalhatják az alkotómunka jellegzetességeit, igényességük formálódik, ráéreznek az aprólékos munka fontosságára, ugyanakkor kreativitásukat is megélhetik. (Fantasztikus élmény, amikor a diák a tanár által elindított szövegbe javít, és az sokkal eredetibbé válik ez által. A feladat végezhető úgy is, hogy az osztályok között átjárhatóság van, sőt, volt diákokat is bekapcsolhatunk.)
A fent említett módon létrejött kész szövegeknek publicitást lehet szerezni: ennek egyik legkézenfekvőbb helye az iskolaújságunk (3. melléklet). A Besi iskolamagazinjának (ahogy a diákok szívesebben emlegetik) látszólag az a célja, hogy a diákságot, a tantestületet, a szülőket, a várost, sőt az utókort a tanév érdekességeiről, híreiről tudósítsa. Ennél sokkal fontosabb célt tartok pedagógusként szem előtt: a tehetséges, alkotó tanulók motiválását, a visszajelzés lehetőségének megteremtését, gazdagítást. Nem az aktualitás a fő cél, hanem az összegyűjtés, emlékállítás, maradandóvá tétel, a közös műhelymunka, látványosság létrehozása és ismét: az alkotói tevékenység. A diákok önként vehetnek részt ebben a munkában, alulról szerveződő tevékenységet folytatnak. A mentortanár feladata nagyon összetett: a munka irányítása, a csapat építése, a fontos témák felkínálása, szövegek alakítása. Több évtizednyi nyomtatott, fénymásolt megjelenés után áttértünk az online megjelenésre kilenc évvel ezelőtt. Az iskola honlapja biztosítja a hátteret, de azon kívül minden tevékenységet, a tervezést, írást, fotózást, szerkesztést, korrektúrát, tördelést is a diákok végeznek. A munka megbeszélése a sokrétű elfoglaltságuk miatt online történik, de ez nem egyszerűsíti a feladatot, nagyon sok energiát és időt kell fordítani ennek a gondozására. A lap létrehozásának egyik legfőbb pozitívuma a nyitottság: bárki beadhat cikkeket, fotókat, rajzokat, beszámolót, saját alkotást. A másik pozitívum, hogy minden beérkezett anyagot alaposan gondozunk, javítgatjuk, visszaküldjük, tanácsot adunk, és ez történik sokszor a 3. változattal is. A szerkesztőségi megbeszélések (évi 3-4 alkalom kivételével) online történnek. Létrehoztunk egy Facebook-csoportot, ennek általában 10-15 állandó tagja van. Ide tesszük ki a beérkezett anyagokat, amit így mindenki láthat, közösen formáljuk. Ennek megvan az a hátránya is, hogy meg lehet bújni, lehet csak figyelni, és nem tenni semmit (lásd a korábban említett potyautasságot). Minden egyén más, nem működik egyetlen módszer hatékonyan. Legsikeresebbnek egyértelműen a folyamatos, egyénre szabott figyelmet tartom (időigényessége nem is mérhető…). Ennek eredménye, hogy bizonyos tanulók kiugróan teljesítettek, és az iskolaújságos szövegek máshol is megjelentek, például a megyei lap SÉTA rovatában, sőt írójuknak országos hírnevet is hoztak. A Diákújságírók Országos Egyesülete pályázatán is vannak eredményeink, 2. illetve 3. helyezést ért el tanulónk Az év diákújságírója pályázaton.
A számos versenyeredménnyel oldalakat lehetne megtölteni, így továbbra is az alkotáshoz kapcsolódó témánál maradva: színházi alkotásokról, művészeti fesztiválokról írt kritikákat sikerült országos publicitásban részesíteni (DiákZanza, Spanyolnátha művészeti folyóirat, 2010, 2012).
Az elmúlt időszakban a legnagyobb kihívást talán nem is az új tankönyvek megjelenése jelenti az oktatásban: a netgeneráció tanításához újabb és újabb ötletet kell alkalmazni. A szófelhők készítése az egyik legkedveltebb diák-netfoglalatosság. A képi és verbális narratívák összecsengése ad élményt. A szövegelemzés nehézségeibe gyakorta beleütközünk. Egy-egy szöveg nem azt jelenti a különböző diákoknak, és ez így rendjén is lehet. A kulcsgondolatok megtalálása, megtaláltatása azonban elengedhetetlenül fontos egy majdani sikeres szövegalkotási dolgozat létrehozásához (ami az érettségi változásával 2017-től még hangsúlyosabb szerephez jut). Amennyiben van lehetőségünk, feltétlenül érdemes kipróbálni a hagyományos szövegelemzési módszerek mellett (és nem helyett) a szófelhő készítését. Többféle szófelhő-készítő program létezik. Ezek közül a tagxedo.com oldalon fellelhető programmal dolgoztunk a diákjaimmal. Fontos, hogy legyen valamilyen iskolán túlmutató online kapcsolat a diákjainkkal. A programmal megismerkedést elkezdjük egy tanítási órán, de ahhoz túl időigényes, hogy végig is vigyük órai keretekben. Ezért érdemes elküldeni számukra a program működéséről szóló kisvideót, ami megtalálható a youtube csatornára feltöltve. A magyar nyelvű videó segíti a diákokat, az egyébként egyszerű angol nyelvű program használatában. Kedvhozóként bemutattam néhány szófelhő sorozatot, majd közösen kigondoljuk, mire használhatjuk az adott témán belül.
Több területen is eredményesen alkalmazható: megadható néhány elemzési, értelmezési szempont egy-egy mű elolvasása előtt, és otthoni munkaként erre az egy műre hoznak létre kulcsszavakból szófelhőt a tanulók. Remekül alkalmazható egy nagyobb egység összegzéséhez, összefoglaló címke készítésére. Kiváló vers-, alkotó-, stílusfelismeréshez: a házi feladatként elkészített szófelhők bemutatásakor és kivetítésekor a többieknek ki kell találni, hogy az adott kép melyik vers szövegét vagy szavait, melyik alkotó életpályáját vagy melyik irodalomtörténeti, stílustörténeti korszak jellemző jegyeit rendezte szófelhőbe. Remek munkák születtek többek között az ókori istenek témakörben, a nyugatos költők verseinek témájában, József Attila témaösszegzésben. Tanításban-tanulásban való alkalmazhatósága abban rejlik, hogy a tanulók könnyebben megtanulhatják a vizuális információk alapján a tényeket. Ha a tanulók átküldik a szófelhőiket és véletlen sorrendben vetíti ki a tanár, kiváló csoportépítő játék lehet annak a felismertetése, hogy ki készítette. Nem egyszer segítette ki a feleletben elakadt diákot annak felemlítése, hogy milyen szófelhőn összegeztük az adott tudnivalót. A programban többféle beállítás közül választhatunk, például megváltoztathatjuk a szavak színét, betűtípusát és a szavak elrendezését is. Kiválóan kezeli a magyar karaktereket, ez magyarórán nem elhanyagolható szempont, valamint már nem csupán előre a programba beillesztett képi formákba illeszthetjük a szövegünket, hanem saját képeket is feltölthetünk. Az elkészült szófelhő elküldhető e-mailben, kinyomtatható, megosztható különböző közösségi portálokon. A kreativitásról, a pontosságról, a tudásról, a rendszerező képességről, lényegkiemelésről árulkodnak azok a szófelhők, amelyeket a magyar nyelv napja alkalmából készített a Kisvárdai Bessenyei György Gimnázium végzős humán csoportja (2016). Ezeket a művészi szintű alkotásokat egy a modern pedagógiai törekvések bemutatását felkaroló művészeti folyóirat is közölte neves nyelvészek írásai mellett Szófelhők net-kedv szerint címmel az „Édes miénk” blokkban. (4. melléklet)
Erre az alkalomra a tanulók szabad választás alapján készíthették szófelhőiket, a feladat lényege a számukra legérdekesebb / tartalmasabb / különlegesebb / netán éppen legunalmasabb(!) vers- vagy prózaszövegek képi formába öntése. Használhattak verset, versrészletet, prózasorokat, saját elemző gondolataikat, szabadon alakíthatták a szín- és képi világot. Az alkotások elkészítése, tanórai bemutatása, a készítő és műve felismerése a csoportban számos kompetenciaterületet fejleszt — nem utolsósorban az egész tevékenység rendkívül érdekes és szórakoztató tanuló és tanára számára egyaránt. És mindeközben a nyelvünket használjuk, ami az „édes mienk”. Mi sem bizonyítja jobban ennek népszerűségét, hogy egy másik (matematika tagozatos osztály) azonnal jelezte az igényét ugyanerre a játékra, a magyar romantika, reformkor témakörben készített szófelhőiket egy osztálytársuk videóban dolgozta fel, zenei aláfestéssel. (5.melléklet)
Hozzánk is elért a Rambo-versek imádata. A 2014-ben megjelent alkotásoknak a lényege a következő: ismert színészek híres filmjelenetei alá — Péter Boldizsár ötlete nyomán — szintén ismert magyar színészek versmondását vágták az alkotók, például Sylvester Stallone Gáti Oszkár hangján mondja a Ki viszi át a szerelmet című Nagy László-verset. Különleges hatást kelt az emelkedett témájú és hangulatú vers az akciódús filmjelenettel párosítva (ennek az ötletnek az ismert továbbdolgozója egyébként Fűzfa Balázs, akinek modern szemléletű, nem kronológiára épülő /tan/könyvei szintén nagyon figyelemreméltók). A Tömörkény-téma kapcsán született egyik legizgalmasabb munka az Asszonyi ok című novella egy részletének feldolgozása, amely egy Bud Spencer filmjelenet alatt szól. A tanulók azzal építették tovább az ismert technikát, hogy a netre feltöltött videóhoz QR-kódot készítettek.
Fontosnak tarjuk a hagyományaink őrzését, büszkék vagyunk a 100 éves évfordulóra létrehozott rendkívül igényes emlékkönyvünkre, a 105. év alkalmából pedig munkaközösségünk alkotói versenyt szervezett, a legsikeresebb műveket a költészet napján, nagy közös versmondás után felolvastuk, és azok közül több szintén megjelent országos folyóiratban.
A módszeres tehetségsegítés véleményem szerint állandó (de valóban az!) jelenlétet igényel. Miért örömalkotás mindaz, amit bemutattam? Nem a digitális tanítás teszi azzá, hanem az élmény, ami lehet online és lehet offline egyaránt. Kányádi Sándor mondta: Az internet jelentősége a kereszténység felvételéhez mérhető. Megkerülhetetlen, ráadásul veszteség azoknak a feleknek, akik nem vezetik be valamilyen formában óráikba a digitalizáció adta lehetőségeket, azonban figyelmeztető C.Clark állítása, miszerint „ha a tanár helyettesíthető géppel, akkor helyettesíteni is kell”.
