A Besi 1976-ban érettségizett IV/A. osztálya 2026. május 29-én, pénteken ünnepelte meg érettségi találkozóját – immár az ötvenediket. Egy ilyen távlat nem csupán az idő múlását jelzi, hanem életutak, emberi sorsok és egy összetartó közösség fél évszázados történetét. Ez a nap egyszerre volt meghitt, ünnepélyes és felemelő.
A rendezvény elején Dr. Koncz Gábor igazgató úr köszöntötte a tanárainkat, és Bennünket. Szívélyes üdvözlő szavai után bemutatta az iskola elmúlt évekbeli fejlődését, és felvillantotta mindazokat a lehetőségeket és eredményeket, amelyekre méltán lehet büszke a Besi közössége. Szólt a Béres-laboratórium létrejöttéről, az intézmény nemzetközi szerepléseiről, valamint azokról az innovatív programokról, amelyek a mai diákok számára új távlatokat nyitnak. Jó volt hallani, hogy az alma mater nemcsak őrzi hagyományait, hanem bátran építi a jövőt is.
Amikor beléptünk az iskola megújult falai közé, különös melegség és hála töltötte el a szívünket. A Besi ma is fiatalos, gondosan karbantartott, méltó otthona annak a nyolcszáz diáknak, akik itt készülnek fel életük és hivatásuk útjára. Jó volt látni, hogy az intézmény továbbra is őrzi azt a szellemiséget, amely bennünket is formált: erkölcsöt, közösséget, összetartást és emberséget.
A találkozón jelen volt három egykori tanárunk: – Nehéz Rudolfné Julika, szeretett és tisztelt irodalomtanárunk, – Békési Leventéné Éva, szeretett és tisztelt matematika tanárunk, – Szendrei János, tisztelt és szeretett kémia tanárunk.
Mindhárman nagy örömmel idézték fel a közös éveket, és úgy beszéltek hozzánk, mintha ma is tanítanának bennünket. Szavaikból ugyanaz a figyelem, emberség és szakmai igényesség sugárzott, amely egykor is jellemezte őket. Valódi, vérbeli pedagógusok, akik mindig észrevették a tehetséget, észrevették azt is, ha valamelyik diák segítségre szorult – és soha nem mulasztották el megadni azt.
Nem lehetett jelen, de mégis velünk volt Kriveczky Béla, legendás latin tanárunk. Julika tanárnő felolvasta a róla szóló részletet a korábban megjelent Besenyei emlékkönyvből, és az osztály tagjai többször is rokonszenvvel emlegették a nevét. Egykori diáktársunk így fogalmazott: „Ha mindig Kriveczky tanár úr tanította volna a latint, bizonyára nagyon megszerettük volna.” E mondat egyszerre volt mosolyt fakasztó és szívbe markoló – méltó főhajtás egy kivételes pedagógus előtt.
Az osztályból 1976-ban 39 diák érettségizett, közülük 15-en már nincsenek közöttünk. Emlékükre csendes főhajtással gondoltunk. Többen – betegség, nagy távolság vagy elkerülhetetlen elfoglaltság miatt – most nem tudtak velünk ünnepelni, ám gondolatban ők is velünk voltak, és hiányuk érzékelhetően ott lebegett a közösség fölött.
Az iskola kedves figyelmességgel készült: emlékkönyvet és oklevelet kaptunk, valamint egy különleges csokoládét, amelynek doboza a Besi épületét ábrázolta. Az emlékkönyv és az oklevél méltó lenyomata marad ennek a napnak.
A délután beszélgetéssel, nevetéssel, régi történetek felidézésével telt. Újra osztály voltunk, ugyanazzal a derűvel és összetartással, amely egykor is jellemzett bennünket, de közben elrepült fél évszázad…
Köszönetünket szeretnénk kifejezni Dr. Koncz Gábor igazgató úrnak és tanárainknak, hogy velünk töltötték ezt a délutánt, és az egyik legdrágább kincset – az idejüket – ajándékozták nekünk. Jelenlétük nemcsak megtiszteltetés volt, hanem újra megerősítette bennünk, milyen sokat kaptunk tőlük egykor, és milyen sokat jelentenek nekünk ma is.
Nagy köszönet és elismerés illeti egykori diáktársunkat, Szemján Zoltánt, aki hónapokon keresztül, lankadatlan lelkesedéssel megszervezte az 50. érettségi találkozót.
A találkozó végén közös kívánság fogalmazódott meg: öt év múlva ismét együtt lenni – egészségben, békében, hiánytalanul, ugyanilyen szeretettel és méltósággal.
Kisvárda, 2026. május 29. Prof. Dr. Czine Ágnes a IV./A. osztály egykori diákja
